Csillaghullás

Amikor megszületsz, egy új csillag kigyúl. Üzen az égi jel, egy élet elindul. De mert az égen is kevés a hely, Ezért egy másiknak mennie kell, S hullnak a Csillagok! /Gerendás Péter/

"Nekem elég volt tudni, hogy itt van, és valószínűleg neki is elég a tudat, hogy én itt vagyok. Néha az embernek csak ennyi kell: tudni, hogy a másik van." / Cecilia Ahern/

Jól vagyok.

Az előző bejegyzést ráfoghatjuk a kialvatlanságra. Így jár az ember, ha nincs meg a szükséges min. 8 óra.
Délután sikerült kb. 4 órát aludnom. Jól esett az biztos.

A lelkemet is megsimogatták. Köszönöm. Jól esik, hogy vagy nekem. Hiányzol!
Ürülök, hogy majdnem mindennap tudok beszélni a legjobb barátnőmmel, de ez mégsem ugyanaz, mintha itt lenne mellettem. Rájöttem, hogy felesleges rinyálnom, mikor máshol másoknak ezeknél sokkal nagyobb problémáik vannak. És nekem itt vannak a szeretteim. Lehet, hogy néha nem találjuk a közös nevezőt, de akkor is itt vannak. És ez igazán nagy dolog.

Nem jó. Gondolatok. Düh. Keserűség?

Ez egy rövid gondolatnak indult, majd egy kisebb lelkizés kerekedett belőle.
Olvasgatom a saját gondolataimat és azt látom, hogy valami nagyon nincs rendben. Aztán kilépek a szobából és odakint is ugyanez az érzés folytatódik. Valami nagyon nincs rendben. Elegem van a világból talán. Fáradt vagyok. De mindenek előtt mérhetetlenül dühös legbelül.
Hogy miért vagyok dühös? Mindenért. Azt hiszem dühös vagyok az életemre. Lehet valaki dühös az életére? Hiszen az élet nem egy érző lény.... Lehetünk olyan valamire is dühösek, ami nem tud reagálni?
Szerintem igen. Hiszen az életemet én magam irányítom, és mostanság valamit eléggé eltoltam. Igazából nem most keletkezett a csomó, nem. Ez már itt kavarog egy ideje. De nincs erőm kioldozni. Talán az a probléma, hogy nem tudom megnevezni a csomót... Igen, lehetünk dühösek az életünkre, de talán a megfelelő kifejezés az lenne, hogy rühelljük az éltünket. Én jelenleg ezt teszem.
Semmi sem jó.
Nem vagyok depressziós, sem emos, nyugi.
Nem kell rögtön a mentőket sem hívni.
Nagy lelkesen úgy határoztam ismét használható leszek és mások tetszése szerint fogom a napjaimat eltölteni. Hogy mindenkinek tetszek. De ez nem megy. Ha megszakadok sem érdekelnek azok a dolgok, amik mások szerint fontosak lennének.
Sajnálom, de ha valaki beleszól a dolgomba akkor igenis besértődöm és otthagyom. Jobb lenne, ha nem tenném, tudom. Legyek kitartó? Persze. Maradjak ott, azután is, hogy a másik mindent jobban tudó személy továbbra is mondja a magáét? Nyeljek továbbra is?
Lassan kitehetném a megtelt táblát.
Elmegyek, hogy ne keljen nyelnem. Amolyan amit nem nyelsz le és nem tartogatod, az nem fáj alapon.
Azt mondják különcnek, másnak, átlagtól eltérőnek lenni klassz dolog. Ki mondta ezt a baromságot? Elég nagy barom lehetett az illető.
Ugyanis a tömeg mindenkit elnyom. Nincs kivétel. Egy ember nem válthatja meg a világot.
Sírhatnékom van. Gyengének és használhatatlannak érzem magamat.
Wow, lehet szükség lenne egy pszichodokira. :-)
Dühös vagyok, anyum azt mondja gondolkozzak.... Azt teszem. Lehet, hogy ez a rossz. Üresnek kellene lennem. Egy gondolatok nélküli valakinek akkor nem fájna a lelkem ennyire. De bocsánat vannak érzéseim, amiket jelenleg rohadtul megbántottak. De nem nekem van igazam, mert én vagyok az 1 a tömeggel szemben.
Keserű lennék?
Azt hiszem félek.

Éjszakázás 2.0

Tegnap este korán ágyba bújtam jó kislányhoz méltóan, erre nem tudtam elaludni. Fantasztikus. Bár semmi kedvem sem volt felkelni, mégis megtettem. Kár volt. Most pedig nagyon fáradt vagyok, mellesleg iszonyúan pipa.
Hogy most ki húzott fel? Hát a drága jó édesapám. No comment.
Na ezért nem főzök akkor, ha más is itthon van. Nekem nem kell mások idióta hozzászólása, vagy beszólása.

Éjszakázás

Most ezt hallgatom:



Tegnap, jobban mondva ma hajnalban ismételten virrasztottam. Most okom is volt rá, nem csak az álmatlanság vitt rá. Ma hajnalban volt a TCA. Gondoltam megnézem. Kössük össze a kellemest a hasznossal. Kellemes, mint jó társasággal végigkommentálni az eseményeket és közben csorgatni a nyálamat. :-)Hasznos, mint ezzel is az angolt gyakorolni. Mellesleg imádom ahogyan beszélnek, a hangsúlyok, a mimikájuk. Oké, nem részletezem.
A nagy durranás elmaradt, de nem bántam meg. A végeredmény délben kelés lett. Hoppá! o_O

Szerelem, siker

Szerelmes lettem. Na most nem kell rögtön a Nagy Ő-t elképzelni. Nem erről van szó. Már nagyon régen szeretnék egy kutyust. A hét elején rám jött a keresgélhetnék a neten lévő hirdetések között. Na nem mintha lenne bármelyikre is pénzem. :-( És megtaláltam őt. Szerelem volt első látásra. Anyuék nem rajonganak az ötletemért, és akkor most nagyon finoman fejeztem ki magamat. De most mondjátok meg öszintén, hát nem ennivalóan édes??? Jaj, úgy megölelgetném. A legbosszantóbb az egészben, hogy egy kan kutyuska pont a szomszéd városban lenne. 11 km választ el tőle. A szívem kettészakad. :'( Nem vagyok otthon kutyák terén, és a netnek sem hiszek 100%-an, de eléggé szimpatikus áruk volt a kutyiknak. Még többet is adnék értük. Csak ha felvesznek Pécsre akkor lenne érdekes a dolog. De vallom, hogy mindenkinek jár a 2. esély, hogy bebizonyítsa képes valamire. Volt már kutyám, de akkor nem sült el jól a dolog. De már felnőttem és tudom, hogy képes vagyok rá. És jelenleg nem sok nagyobb vágyam van ennél a csöppségnél.

Sikert pedig a főzés terén értem el. Nem vagyok egy konyhatündér, de már jó úton haladok azzá váljak. Nem hittétek volna, igaz? Eljött a nap, mikor én főzök a családomnak. :-) Büszke vagyok magamra. De ami még jobb, azt hiszem anyu is az.
Talán elérjük azt a szintet, amikor már nem vitatkozunk dolgokon.

Változások

Ma nagyjából sikerült időben felkelnem. Végre! Teljesen kipihenve, frissen ébredtem. ez az elmúlt idő tekintetében óriási fejlődést jelent. Úgy döntöttem ma jó lány leszek, és kicsit takarítottam. Most még noszogatni sem kellet. Na, milyen vagyok? :-) Oké, tudom, hogy ez nem valami dicséretes dolog. Ez van. Jól érzem magamat a bőrömben. Ismét. Visszatért a mosolygós énem. Ideje volt, mert már hiányzott.
Hétfő óta egy terv jár a fejemben. Még nem tudom úgy fog e alakulni a dolog, ahogyan én szeretném, de legalább megpróbálom. Idő, mint a tenger. A másik oldalra egy aloldalt képzeltem el. Tegnap óta oda válogattam dolgokat. Eléggé unalmas lett a végére. De sebaj.
Tehát ma toppon vagyok.

Kiraktam oldalra a film és könyvlistámat, persze ez még nem a végleges, de most ezek jutottak az eszembe.

Álmok

Gyermekkor

"A gyermekkor nem születésünktől egy bizonyos korig tart, hogy aztán ama bizonyos kor után a gyermek felnőtt legyen, s felhagyjon a gyermeteg dolgokkal. A gyermekkor az a királyság, ahol senki nem hal meg." /Edna St. Vincent Millay/