Tett

Bámulatos, hogy milyen sokáig tart bármit véghez vinni, amin nem dolgozik az ember .

Holiday

Mikor elkezdtem írni a blogot megfogadtam magamnak, hogy nem fogok itt ájuldozni filmekről. Ezt most kicsit megszegem. Tegnap elmentem barátnőmmel és az unokahúgával megnézni az Eclipset. Végre! Szerencsére nem rontották el, ez a kedvenc könyvem. :-) Barátnőmnél nem aratott akkora sikert, de egy élmény volt.
Jelenleg barátnőméknél nyaralok. Ez egyfajta hagyománnyá nőtte ki magát nálunk. Minden évben egymásnál töltünk egy-egy hetet. Jövő héten nákunk. :-) Kezdődik a sörfesztivál. Na, nem mintha bármelyikünk is akkora nagy alkoholista hírében állna.
Sosem értettem igazán, miért kell a bulizáshoz a sárga földig leinnia egyes embereknek magukat. Más módja is van annak, hogy jól érezzük magunkat, nem? Nem azt mondom, hogy legyen mindenki antialkoholista, csak nem kell elfajulniuk a dolgoknak.
Azon kívül, hogy jól vagyok rosszul is érzem magam. Hogyan érezhetek két ellentétes érzést egyszerre? A válasz nagyon egyszerű. Alkotni vágytam, de úgy tűnik a világ nem kíváncsi rám. De ugyanakkor tudom, hogy van olyan ember aki próbál ezen a dolgon segíteni. Ez nagyon jól esik ám. :-) Csak kár, hogy mégsem az amire számítottam. A csalódás rossz dolog. :-(

Timeless

Az óra ketyeg. 21:20. Az idő telik. De még mindig csak 21:20 van. Két eshetőség áll fent ilyenkor.
1. Iszonyú jó vagyok a gépelésben. :-)
2. Amit nagyon szeretnél, hogy itt legyen előtted az legtöbbször elérhetetlennek látszik.

Mikor lesz már szombat? Teszem fel magamnak a kérdést ma már sokadszorra.
Persze az idő se gyorsabban nem halad, se lassabban. Csak a saját elménk játszik velünk. Elég hülye játék, megjegyezném.
Egy újabb nap telt el, de úgy érzem semmivel sem kerültem közelebb az ámított naphoz. Pedig a nap több pozitív dolgot is hozott magával. Végre beiktattam a fodrászt. Isteni lett a hajam. Az örömöm tart, bár felfedeztem, hogy nagyban hasonlítok egy régi barátnőmre. De nyugtatóan hat, hogy én soha nem tudom majd így beállítani a frizurámat.
Elrángattam drága anyukámat moziba. És tetszett neki a film! Nekem ismét sikerült remegő lábakkal és karokkal kilépnem az épületből. Nem tehetek róla, ennek a filmnek számomra mindig megrázó az üzenete. ( csak ajánlani tudom: Remember Me)

Mire befejeztem ezt a bejegyzést már 21:37 van.
Ez két dolgot jelenthet.
1. Nem vagyok egy gépelőzseni. ( annyira béna sem vagyok )
2. Az idő bizonyos esetekben mégis képes lelassulni.
3. Az a bizonyos Múzsa még mindig elkerül.
Tehát, ha valaki összefutna vele, kérem jelezze felé, hogy én még mindig szívesen vendégül látnám. Thanks.

Ladies and Gentlemen, bejelenthetem: érett lettem

Végre vége! Megcsináltam. Bár lehetne néhány helyen még javítani az összképen, de ennek ellenére megvagyok elégedve magammal.
Megtartottuk a bankettunkat is. Pozitív csalódás volt. Nem volt nagy buli, inkább csak baráti vacsorának nevezném. Jó volt még egyszer, talán utoljára leülni és beszélgetni. Tudom, hogy lesznek olyan emberek akikkel nem fogom tartani a kapcsolatot.
Viszont lesznek akiket többet fogok látni. Legalább is nagyon remélem. Nem szeretnék teljesen elszakadni tőlük, fontos szerepük van az életemben.
De ez is, mint minden más kapcsolat rajtuk is múlik. Remélem, hogy ők is dolgozni fognak ezen.

Közeleg az ítéletnap....

Szerdától szóbelizek. Ez a nap is elérkezett.
Félek.
Az már biztos, hogy az a bizonyos zabszem sem férne be arra a bizonyos helyre.
Ez egy fontos állomás az életemben, ettől függ a jövőm. Hogy ne izguljak!? Könnyű azt mondani.
mindenki azt hajtogatja körülöttem, hogy biztosan menni fog, mert én annyira "ügyes kislány vagyok".
Na és mi van, ha elszúrom?
Akkor mi lesz?
Ez zakatol a fejemben....Mi lesz akkor?....

Névnapi köszönetnyilvánítás, avagy...

Mostanában eléggé érzelgős voltam. A sok érzelem nem bírta magát tovább tartani. Tudom, hogy későre jár már. Átléptünk egy új nap küszöbén. Azt mondják az idő gyógyít. Idáig kételkedtem, de már tudom valakinek igaza volt.
Olyan kincset kaptam, amiért nagyon hálás vagyok a föntieknek.
Mindegy hogyan hívom: Sors, Isten, irányító hatalom. Köszönöm.
És köszönöm Neked is.
Mert mellettem álltál, mikor más nem.
Mert elviselsz, mikor már saját magamnak is nyűg vagyok.
Mert, meghallgatsz, mikor elszállva lebegek a föld felett.
Mert, nem nevetsz ki engem a naiv lelkű lányt, ki még mindig hisz a mesékben.
Mert hisz. Egyre könnyebben.

Kedves Látogató!

Amiért elkezdtem írni ezt a blogot az egy érzelmi mélypontnak köszönhető. Most úgy érzem kimásztam ebből. Belenyugodtam.
Persze tudom, hogy már sosem leszek teljesen egész... Egy sebhely mindig emlékeztetni fog a veszteségre. De hizsem, hogy ettől csak erősebbé válok.
Az élet kiszámíthatatlan. Megfosztott valamitől, majd egy sokkal értékesebb dolgot terelt az utamba. Egy sokkal értékesebb barátságot.
Hazudnék, ha azt mondanám nem félek az újabb veszteségektől. Igenis félek. Már tudom milyen gyorsan képesek az emberek feladni a múltjukat.
Az elmúlt évek során sok értékes embert ismertem meg, ezért hálás vagyok. Remélem, hogy ezek az ismeretségek, barátságok nem fognak tovatűnni. Bár vannak emberek, akiket még mindig nem tudok hova tenni....Mások is bizonytalanok?... Furcsa... Mikor közelednél, hárítanak. Közben ott motoszkál valami a fejedben: elrontottál valamit?