Az óra ketyeg. 21:20. Az idő telik. De még mindig csak 21:20 van. Két eshetőség áll fent ilyenkor.
1. Iszonyú jó vagyok a gépelésben. :-)
2. Amit nagyon szeretnél, hogy itt legyen előtted az legtöbbször elérhetetlennek látszik.
Mikor lesz már szombat? Teszem fel magamnak a kérdést ma már sokadszorra.
Persze az idő se gyorsabban nem halad, se lassabban. Csak a saját elménk játszik velünk. Elég hülye játék, megjegyezném.
Egy újabb nap telt el, de úgy érzem semmivel sem kerültem közelebb az ámított naphoz. Pedig a nap több pozitív dolgot is hozott magával. Végre beiktattam a fodrászt. Isteni lett a hajam. Az örömöm tart, bár felfedeztem, hogy nagyban hasonlítok egy régi barátnőmre. De nyugtatóan hat, hogy én soha nem tudom majd így beállítani a frizurámat.
Elrángattam drága anyukámat moziba. És tetszett neki a film! Nekem ismét sikerült remegő lábakkal és karokkal kilépnem az épületből. Nem tehetek róla, ennek a filmnek számomra mindig megrázó az üzenete. ( csak ajánlani tudom: Remember Me)
Mire befejeztem ezt a bejegyzést már 21:37 van.
Ez két dolgot jelenthet.
1. Nem vagyok egy gépelőzseni. ( annyira béna sem vagyok )
2. Az idő bizonyos esetekben mégis képes lelassulni.
3. Az a bizonyos Múzsa még mindig elkerül.
Tehát, ha valaki összefutna vele, kérem jelezze felé, hogy én még mindig szívesen vendégül látnám. Thanks.