2010. december 15., szerda

Elégedettség




“Elégedettség. Senki se gondolná, de az elégedettség egyenlő a boldogsággal. Aki elégedett, az boldog is. Mit jelent elégedettnek lenni? Azt jelenti, hogy elég az, ami van és amim van. Nem akarok többet az élettől, csak annyit, amennyit éppen ad vagy netalán elvesz. Az elégedettség hálát is jelent. Aki nem elégedett, az hálás sem tud lenni.” (Miroslaw Putnek)

2010. november 28., vasárnap

F.R.I.E.N.D.S.



I'll be there for you
When the rain starts to pour
I'll be there for you
Like I've been there before
I'll be there for you
'Cuz you're there for me too...

Téli hajnal



"Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz, és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal."
/Kahlil Gibran /

2010. november 27., szombat

You 're so beautiful....

Alone....



"Fázom. Miért tagadjam, emberek?
A szívem is gyökérig didereg.
A tél sötét árnyéka ráterül
s egy hang borzongat néha: Egyedül..."

/Áprily Lajos/

2010. október 22., péntek

Emlékezem....

Addig, míg szívünk dobban, amíg élünk,

Mindent, s mindenkit elveszítünk...


Istenem, hiszen a halál, az valami nagyon szomorú és nagyon sötét dolog. Időnként meglátogatja a családokat, és emlékeztet mindenkit arra, hogy az élet nem végtelen és ez nagyon, nagyon szomorú. Mert az embernek eszébe jut, hogy rendre mind temetések lesznek, ez is, az is meghal, a világ üresebb lesz, mind üresebb, míg végül az embert is eltemetik.


2010. október 17., vasárnap

Mozi


 Varró Dániel: Mozi

Gyere, nevető szemű
airwaves-es leheletű!
Bús lovagod ma terád vár
egyedül a pattogatott kukorica
szagú moziban, ahova csupa pár jár
lépkedek ide-oda idegesen én itt, jaj
úgy tépi a szívemet a szerelem is
ahogyan a jegyeket a nénik.

Gyere na, hisz íme, a Nap kisütött kint
fűt a tavasznak a láza
vége a télnek, a depinek, a lomb is zöld
és tele van a pláza
gyöngy vagy a sok bizsu-cicababa közt te
mennek már odabent, gyönyörűm
az előzetesek, nosza, jöszte!

Kukorica, perec és a kóla kezünkbe
zsebembe jegyért kotorászom
így be a sor közepére, amíg megy
a halivudi jelenet a vásznon;
és míg könnybe a mozi szeme lábad
lerúgod a papucsodat, és
a puha szék tetejére teszed föl a lábad.

Betege vagyok a szerelemnek
a vágynak, az érintésed is éget
amikor a kezem és a te kezed is
ugyanoda nyúl be a kukorica végett
fölhevít, és amikor elveszed, űrt hagy
nem tudok én ma a filmre figyelni miattad
olyan gyönyörű vagy.

Szép a te szemed, ugye tudod, és a szád
és szép a te fogad és a nyelved
amivel a popcornt ízleled
amit a te szép kezed a zacsiból elvett;
legurul a nyakadon a kukoricamorzsa
elnyeli ott ez a kis szakadék
a halálban is édes a sorsa.

Két kibújó telihold a trikód
ködleple alatt a te melled
barna, akárcsak az alkonyi fény a te bőröd
a szoliban ilyen lett.
Jaj, milyen oktalan állat az ember
vágy az ölében örökkön dudorodik
és a szíve teli szerelemmel.

Cicamica, mit tegyek, annyira édes
a mosolyod, akárcsak a kóla.
Édes a szerelem, a vágy lólába
ha néha kilóg is alóla...
Baromira gagyi ez a jelenet is éppen
gyere, szerelemnek örülni
hajoljál össze te velem a sötétben.