Kedves Látogató!
Amiért elkezdtem írni ezt a blogot az egy érzelmi mélypontnak köszönhető. Most úgy érzem kimásztam ebből. Belenyugodtam.
Persze tudom, hogy már sosem leszek teljesen egész... Egy sebhely mindig emlékeztetni fog a veszteségre. De hizsem, hogy ettől csak erősebbé válok.
Az élet kiszámíthatatlan. Megfosztott valamitől, majd egy sokkal értékesebb dolgot terelt az utamba. Egy sokkal értékesebb barátságot.
Hazudnék, ha azt mondanám nem félek az újabb veszteségektől. Igenis félek. Már tudom milyen gyorsan képesek az emberek feladni a múltjukat.
Az elmúlt évek során sok értékes embert ismertem meg, ezért hálás vagyok. Remélem, hogy ezek az ismeretségek, barátságok nem fognak tovatűnni. Bár vannak emberek, akiket még mindig nem tudok hova tenni....Mások is bizonytalanok?... Furcsa... Mikor közelednél, hárítanak. Közben ott motoszkál valami a fejedben: elrontottál valamit?
Hát én is ismételhetném, amit te nálam! De úgyis tudod!
VálaszTörlésNekem is vannak sebhelyeim. Tudom milyen érzés elveszíteni valakit, aki nagyon fontos volt számodra. Tudom, milyen bízni valakiben, aki, mint később rájössz, nem érdemelte volna meg! Tudom milyen egyedül érezni magad annak ellenére, hogy valaki mindig azt hajtogatja, hogy melletted van. Tudom és épp ezért nem hagyom, hogy mi is így járjunk!! :)