2010. augusztus 10., kedd

Jól vagyok.

Az előző bejegyzést ráfoghatjuk a kialvatlanságra. Így jár az ember, ha nincs meg a szükséges min. 8 óra.
Délután sikerült kb. 4 órát aludnom. Jól esett az biztos.

A lelkemet is megsimogatták. Köszönöm. Jól esik, hogy vagy nekem. Hiányzol!
Ürülök, hogy majdnem mindennap tudok beszélni a legjobb barátnőmmel, de ez mégsem ugyanaz, mintha itt lenne mellettem. Rájöttem, hogy felesleges rinyálnom, mikor máshol másoknak ezeknél sokkal nagyobb problémáik vannak. És nekem itt vannak a szeretteim. Lehet, hogy néha nem találjuk a közös nevezőt, de akkor is itt vannak. És ez igazán nagy dolog.

1 megjegyzés: