Olvasgatom a saját gondolataimat és azt látom, hogy valami nagyon nincs rendben. Aztán kilépek a szobából és odakint is ugyanez az érzés folytatódik. Valami nagyon nincs rendben. Elegem van a világból talán. Fáradt vagyok. De mindenek előtt mérhetetlenül dühös legbelül.
Hogy miért vagyok dühös? Mindenért. Azt hiszem dühös vagyok az életemre. Lehet valaki dühös az életére? Hiszen az élet nem egy érző lény.... Lehetünk olyan valamire is dühösek, ami nem tud reagálni?
Szerintem igen. Hiszen az életemet én magam irányítom, és mostanság valamit eléggé eltoltam. Igazából nem most keletkezett a csomó, nem. Ez már itt kavarog egy ideje. De nincs erőm kioldozni. Talán az a probléma, hogy nem tudom megnevezni a csomót... Igen, lehetünk dühösek az életünkre, de talán a megfelelő kifejezés az lenne, hogy rühelljük az éltünket. Én jelenleg ezt teszem.
Semmi sem jó.
Nem vagyok depressziós, sem emos, nyugi.
Nem kell rögtön a mentőket sem hívni.
Nagy lelkesen úgy határoztam ismét használható leszek és mások tetszése szerint fogom a napjaimat eltölteni. Hogy mindenkinek tetszek. De ez nem megy. Ha megszakadok sem érdekelnek azok a dolgok, amik mások szerint fontosak lennének.
Sajnálom, de ha valaki beleszól a dolgomba akkor igenis besértődöm és otthagyom. Jobb lenne, ha nem tenném, tudom. Legyek kitartó? Persze. Maradjak ott, azután is, hogy a másik mindent jobban tudó személy továbbra is mondja a magáét? Nyeljek továbbra is?
Lassan kitehetném a megtelt táblát.
Elmegyek, hogy ne keljen nyelnem. Amolyan amit nem nyelsz le és nem tartogatod, az nem fáj alapon.
Azt mondják különcnek, másnak, átlagtól eltérőnek lenni klassz dolog. Ki mondta ezt a baromságot? Elég nagy barom lehetett az illető.
Ugyanis a tömeg mindenkit elnyom. Nincs kivétel. Egy ember nem válthatja meg a világot.
Sírhatnékom van. Gyengének és használhatatlannak érzem magamat.
Dühös vagyok, anyum azt mondja gondolkozzak.... Azt teszem. Lehet, hogy ez a rossz. Üresnek kellene lennem. Egy gondolatok nélküli valakinek akkor nem fájna a lelkem ennyire. De bocsánat vannak érzéseim, amiket jelenleg rohadtul megbántottak. De nem nekem van igazam, mert én vagyok az 1 a tömeggel szemben.
Keserű lennék?
Azt hiszem félek.
Nekem soha sem csak egy leszel a tömegből. Ha ezt érzed, nekem szólhatsz bármikor. Tudod, hogy meghallgatlak. Ha nem is személyesen, de telefonon vagy msn-en mindenképpen. S ha szerencsénk lesz, lehet, hogy még lakótársakká is válhatunk.
VálaszTörlésA világot pedig te alakítod. Persze csak részben, de az, hogy állsz a kihívások elé csak rajtad múlik. Gyakran szükség van egy kis optimizmusra, még ha teljesen veszettnek is látszik a helyzet.
Nem szeretem, mior ilyen bánatos gondoltataid támadnak. A boldog, vidám arcodat szeretem,még ha nehéz is megtartani. A legtöbb helyzetben van más választási lehetőségünk. És nem kell rögtön a legrosszabra gondolni. Néha keresd a dolgok pozitív oldalát.
Ezt pedig, amit feljebb írtál mindenképpen át kell beszélnünk.
Vigyázz magadra! Már csak miattam is!! Mi lenne velem nélküled?????
Köszönöm. Jól esik ám amit írsz.
VálaszTörlésEz a bejegyzés az indulat hevében született, mondjuk már jobban vagyok, Én sem szeretek bánatos lenni, hidd el.
Lakótársak???? Huh, az jó lenne. Bár jelenleg eléggé bizonytalan vagyok ezzel kapcsolatban. 27-én megtudom az eredményeket, elég késeinek tűnik. Nem tudom, hogy fogok akkor albérletet találni.